imotstory

17 éves srác vagyok, nem azt mondanám, hogy teljesen átlagos, inkább csak egy a sok önmagával küszködő közül, aki ezeket  a sorokat is félve írja le, attól rettegve, hogy valaki majd elolvassa rajta kívül, és nemtetszését nyilvánítja. Vagy magában tartja, ami még rosszabb. Most hogy ennek nekikezdtem úgy érzem magam mint ha csak egy tinilány lennék, de be kell látnom, személyiségem inkább illik egy nőjére, mint egy férfiéra. Igyekszem minél hitelesebben, és bátran leírni amit leírok, mert kérem szépen mit is írok...Leginkább Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás című "művéhez" tudom
hasonlítani, igazából az miatt vágtam neki, ez az én önéletrajzom, az eddigi 17 évemről. Jobban mondva annak emlékeiről. Megdöbbent mennyi mindenre emlékszem, és egyben örülök is neki, mert valamilyen formában mindig is megakartam örökíteni magamat. Többször próbálkoztam blogos naplóval, de az inkább lett lelki szemetes apró hazugságokkal mintsem emlékmegőrző iromány. Szóval ez egy önéletrajzi
próbálkozás, legelső emlékektől a legutóbbiig megpróbálok minden lényeges dolgot leírni. Őszintén leginkább magamnak írom, hogy kicsit megvilágosodjak általa, mert az ötlet felvetésekor már rá is jöttem "nagy igazságokra" magamról. Persze azért nem titkolom, tetszene ha majd egyszer valaki más is elolvasná, de félek is tőle, már ezért is komoly bátorság leírni ide a vélt igazságot. Tehát ezek az én emlékeim, és megélésük.